40 termék találtunk a keresésedre: alekszijevics a 3 üzletek között:

1985-ben Szvetlana Alekszijevics, egy ismeretlen, fiatal fehérorosz újságírónő egyszerre két könyvet jelentetett meg a második világháborúról (Nők a tűzvonalban, Utolsó tanúk), mindkettő érzések, élmények és szenvedések szinte teljesen ismeretlen világát tárta fel. A háborús irodalomban a nők és a gyerekek addig csak mellékszereplők lehettek a férfiak mellett. Alekszijevicsnél ők kerültek a középpontba - s ezzel a női és gyermeki nézőponttal egyszeriben mintha átírta volna, pontosabbá és érzékletesebbé tette volna az addig "ismert" történelmet. Ez a két könyv aztán szerte a világban megjelent, és Alekszijevicset mint egy új műfaj megteremtőjét méltatták a kritikusok. Eközben a fölbolydult, széthulló Szovjetunióban sokan árulónak bélyegezték, aki a legszentebb érzéseket tiporja sárba. Az Utolsó tanúk száz visszaemlékezést tartalmaz, csupa szívszorító történetet olyan emberektől, akik kisgyermekként vagy kamaszként élték át a második világháborút. Olyan emberektől, akiknek nem volt gyerekkoruk: sokan közülük elveszítették a szüleiket; sokan koncentrációs táborba kerültek; sokan a partizánok között éltek, sőt gyakran tizenkét-tizenhárom éves korukban már harcoltak is a németek ellen... És sokan egyszerűen csak éheztek, és próbálták valahogy túlélni az iszonyatot. Alekszijevics később átdolgozta a könyvet: az új változatban azok a visszaemlékezések is szerepelnek, amelyek a szovjet időkben még nem jelenhettek meg, mert túlságosan riasztó képet festettek a szovjet nép háborús hétköznapjairól. Szerző: Szvetlana Alekszijevics

"Halál rejtőzött mindenütt, de ez valamilyen más halál volt. Új maszkokat viselt, korábban ismeretlen külsőt öltött." "Mi ez - a múlt vagy a jövő?" 1986. április 26-án kezdődött Csernobilban minden idők legnagyobb atomerőmű-katasztrófája. Az akkori szovjet vezetés titkolózása miatt a világ napokig szinte semmit sem tudott róla... A Nobel-díjas fehérorosz írónő két évtizedet szánt a téma feldolgozására. Beszélt olyan emberekkel, akiket rögtön a katasztrófa után a helyszínre rendeltek, és a legveszélyesebb munkákat végeztették velük. Beszélt az özvegyekkel, akiknek csak a kitüntetések és az oklevelek maradtak. Beszélt azokkal, akik az erőmű közelében, a paraszti Atlantisszá vált Poléziában éltek - aztán bedeszkázták a kútjukat, és kitelepítették őket, vagy maradhattak a házukban, de eztán már úgy éltek, mint egy rezervátum lakói. Megismerjük az áldozatokat, a felelősöket és a szovjet virtusba belerokkant vakmerő önkénteseket. Megismerjük azokat, akik számára Csernobil filozófiai probléma, az atomkorszak utáni ember alapító mítosza, és azokat is, akik a szovjethatalom ellenségeit, a Nyugatot és az árulókat okolják érte. Csernobil nemcsak egyéni, családi, hanem nemzeti tragédia is. Nem szovjet, nem orosz, nem is ukrán, hanem fehérorosz nemzeti tragédia. A tízmilliós nemzetből több mint kétmillióan élnek szennyezett területen. Mert amikor a szovjet híradókban örömhírként közölték, hogy szerencsére nem Kijev felé szállt a radioaktív felhő, azt nem közölték, hogy Minszket és Fehéroroszországot borította el. Mivel a birodalom itt többször is erőszakkal állította meg a nemzetté válás folyamatát, sokan csak ekkor döbbentek rá, hogy az ő sorsuk más, maguknak kell kitalálniuk, hogyan menthetik meg az életüket. A gyarmati sorban élő nemzet a csernobili katasztrófával lépett be a világtörténelembe. Mert az afganisztáni háború és az atomkatasztrófa a birodalmat is romba döntötte. Csernobil minden szereplő számára korszakhatár. A boldog tudatlanság elvesztését jelenti, ahonnan csak hosszú idő után lehet eljutni a rezignált, keserű bölcsességig. Vannak, akik már eljutottak ide, és vannak, akik most csak most indulnak el, mint a Szolzsenyicint olvasó falusi párttitkár. Egyesek menekülnek a zónából, másokat meg vonz az a terület, amelyet lassan visszahódít a természet. Csernobil nemcsak katasztrófa volt, hanem figyelmeztetés is. És Alekszijevics szerint minden nemzedéknek olvasnia kell a jövőnek hagyott jelekből. Csernobil ma is aktuális. És aktuális lesz még 48 ezer évig. Szerző: Szvetlana Alekszijevics

A csupasz, lemeztelenített igazság mindig megdöbbentő, sokkoló, kemény elszánás kell hozzá, hogy szembenézzen vele az olvasó. De ha vállalja, akkor döbbenetes élményben lesz része. Szvetlana Alekszijevics vállalta a kérlelhetetlen szembenézést. Nem véletlen, hogy sem hazájában, Belorussziában, sem Oroszországban, melynek nyelvén ír, nem dédelgetett személyiség. Nem szorul rá. Bátor asszony, aki megvívta a maga harcát, és végül győzött. Valami olyasmit tett le az asztalra, ami alapjaiban változtatja meg elképzeléseinket a második világháborúról, a szovjet hadszíntérről, arról a gigászi és kíméletlen, embereket, férfit és nőt, felnőttet és gyermeket egyaránt próbára tevő, milliónyi emberéletet követelő harcról, amit a Szovjetunió vívott a német megszállók ellen. Hősei szerelemre, családra, gyermeknevelésre született nők, akik belekerültek a háború iszonyatos, embert daráló malmába, s akik nem kapták meg érte az igazi elismerést. Főhajtás is ez előttük, mert ők valahogy kimaradtak a nagy történelemből, a dicső csatákból, az ünneplésből. Ilyen kíméletlenül őszinte könyv még nem született a Nagy Honvédő Háború másik arcáról. Korszakos műveket írtak már, Solohov, Szimonov és mások, ám mindegyiket rózsaszín fátyolba borította a győzelem diadala és büszke öröme. Szvetlana Alekszijevics nem tud felhőtlenül örülni. Ha végigolvassuk a könyvét, rájövünk, miért. Szvetlana Alekszijevics (1948) Nobel-díjas belorusz író és oknyomozó újságíró. Ukrajnában született, de Fehéroroszországban nőtt fel, 2000-ben a politikai üldöztetés elől disszidált Nyugat-Európába. Több mint tíz év után visszaköltözött Minszkbe. Interjúinak, dokumentarista elbeszéléseinek témája a második világháború és a Szovjetunió története, nagyításban a szláv lélek rejtelme. A nyolcvanas években írt műveit betiltották, a Birodalom összeomlása óta viszont írásai húsz országban láttak napvilágot. Polifón passióiért 2015-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.

A Fiúk cinkkoporsóban a Szovjetunió széthullásának kaotikus napjaiban jelent meg. Azokban az időkben, amikor korábban betiltott könyvek tucatjai szembesítették az oroszokat (és a Szovjetunió más népeit) huszadik századi múltjuk borzalmaival, Alekszijevics egyszer csak óriási indulatok kereszttüzében találta magát. "Mi nem egyszerűen csak rabok vagyunk, mi a rabság romantikusai vagyunk" - írta Alekszijevics, aki nemcsak azt tárta fel kegyetlen őszinteséggel, hogy mi történt Afganisztánban 1980 és 1989 között, hanem azt is kutatta, hogy miért és hogyan lehetett olyan könnyen gyilkosokká tenni az egyszerű szovjet fiúkat. Hogy honnan ered a haza hősies védelmének és az eszme nevében elkövetett gyilkosságoknak az a kultusza, amely Afganisztánban olyan tragikusan ütközött össze egy néppel, amely valóban a hazáját védte. Alekszijevics az Afganisztánt megjárt katonákkal és az elesett fiaikat gyászoló anyákkal folytatott megrázó beszélgetéseit fűzte dokumentumregénnyé - s aztán az interjúalanyok közül néhányan perbe fogták: megriadtak a saját szavaiktól, amikor viszontlátták nyomtatásban, amit mondtak? Vagy szégyellték magukat a környezetük előtt? A könyv ennek a pernek az anyagát is tartalmazza, és számos véleményt róla - egyesek szemében az írónő a legszentebb érzéseket tiporta sárba, mások szerint az első bátrak egyikeként az orosz történelem és mentalitás legkényesebb kérdéseire tapintott rá... A Fiúk cinkkoporsóban 1999-ben már megjelent magyarul - azóta az írónő átdolgozta és kibővítette a művet, most ezt az új változatot adjuk közre. Szerző: Szvetlana Alekszijevics

Nagy tér, nagy idő, földrésznyi események, császárok, hercegek, parasztok, katonák, rengeteg ember, köztük az olvasót holtig elkísérő emlékalakok - egészebb világ teremtésére elbeszélő még nem vállalkozott, hacsak egy nem: az Iliász szerzője. Tolsztoj sem azelőtt, sem azután nem lelte oly megszállott örömét az írásban, mint a Háború és béke bő hét esztendejében, mikor szelleme minden erejével a regényt fűtve "csak írónak, semmi másnak" vallhatta magát. Ám ebben az óriáspanorámában is színre lép, ha nem is a próféta még, de a nagy kérdező, s feldúlja néhol látomása rendjét, csak hogy kérdezhessen. Thomas Mann szavaival: "Művészi szemszögből nézve mégis ez a titáni ügyefogyottság adja művének azt az óriási erkölcsi nyomatékot, azt az Atlaszhoz mérhető morális izomterhelést és felkészültséget, mely a szenvedő Michelangelo világára emlékeztet." Makai Imre több mint fél évszázados, gyönyörű fordítása újraszerkesztve 2013-ban jelent meg először az Európa Könyvkiadónál: "kiküszöböltük az óhatatlan szövegromlásokat, pótoltuk a kimaradt mondatokat, bekezdéseket, továbbá az internet adta lehetőségekkel is élve pontosítottunk egyes helyeket, javítottuk és bővítettük a hátsó jegyzetanyagot."

Lélekszilánkok Szerelmek, Melyek Rabul Ejtenek. Körbefonnak Lágy Selyemszálakkal. Simogatnak, Mélyen Lelkünkbe Ivódnak. Azt Hisszük, Örökké Tart Ez Az Érzés.

AVX10X925-CT

„kijevi Csirke” 1991. Augusztus 1-Jén, Három Héttel Azelőtt, Hogy Ukrajna Kinyilvánította Függetlenségét, George H. W. Bush Amerikai Elnök Elhíresült Beszéde

AVX13X1050-CT

Ez a teljesen moduláris öv MOLLE típusú bújtatókkal teljesen testre szabható. A párnázott Ventex rendszer használatával készült a felhasználó kényelmének növelése érdekében.

A történet 1956 februárjában indul, amikor a hruscsovi desztalinizációs folyamat eléri Dolgov városát, s a vezér előbb jelképesen, majd fizikailag is letaszíttatik arról a piedesztálról, melyre a nép szeretete, de leginkább Aglája Sztyepanovna Revkina állhatatos igyekezete folytán került. A szerző - hősnője sorsát nyomon követve - epizódokat idéz fel a kollektivizálás és a második világháború idejéből, majd lényegében kronologikus sorrendben a brezsnyevi pangás és a peresztrojka időszakán át egészen napjaink posztszovjet valóságába vezeti el az olvasót. Az utolsó sorok egy hátborzongató jövő vízióját vetítik elénk. Gabo Kiadó Szépirodalom 448 oldal Kötés: keménytáblás, cérnafűzött ISBN: 9789636890124 Szerző: Vojnovics Nyikolajevics Vlagyimir

Guppi, a stalker magányos farkasként, évek óta egyedül járja a Zónát. Nem vágyik társaságra, csapatra, segítőkre. Saját tudásában és megérzéseiben bízva eddig nem esett baja. Azonban amikor egy fura csoport fegyvert fog rá, minden megváltozik. Ahogy sokan, ők is a Monolithoz igyekeznek, erőszakkal kényszerítve Guppit a közös kirándulásra. Menet közben a tagok egyre fogynak, nem biztos, egyáltalán eléri-e bármelyikük az úti célt. És hogy a Monolit, ami elméletileg legbelső vágyunkat teljesíti, kinek mit ad... az az igazi kérdés... Kalugin regénye, ahogy a többi S.T.A.L.K.E.R.-történet, izgalmas és félelmetes utazásra visz a Zónába, ami, akármit csinálsz, nem ereszt. Egyik nap még te taposod a földjét, holnap ő tapos el téged...

Emlékkönyv, fotóalbum, kincsesdoboz... Mindenkinek vannak féltve őrzött kincsei, melyek életu¨nk legfontosabb pillanataihoz kapcsolódnak. Turi Lilla ezeket az emlékeket, gyűjtötte egyetlen képeskönyvbe, amit lehet nézegetni beszélgetni róla, mesélni egymásnak a képekről, eseményekről, emberekről és mindarról, ami eszu¨nkbe jut. Arról, amire emlékszu¨nk. Vagy amire emlékezni fogunk.

Brodszkij azt a határvidéket térképezi fel, ahol a remény hitté változik, mert kétségbeesetten szükségünk van hitre, mert sehogy sem tudunk jól élni ebben az életben anélkül, hogy hinnénk valamiben, ami túl van a puszta létezésünkön." Michael Austin 1962-ben, azaz huszonkét éves korában írta Joszif Brodszkij az első "karácsonyi köszöntőjét az Istenember" születésnapjára. Ő maga fogalmazott így, visszatekintve, élete vége felé, amikor már egész ciklus született ilyen költeményekből. Az a legelső költemény, a "Karácsonyi románc" ma már az orosz költészet rejtélyes, sokat elemzett, véglegesen talán nem is megfejthető klasszikusa. Mint ahogy sok más vers is gyakran idézett klasszikus lett: a "Menekülés Egyiptomba", a "Karácsonyi csillag", a "Bölcsődal", a "Szónoklat a kiömlött tejről". A költemények jó része magát a krisztusi történetet idézi meg: a gyermek Jézus rácsodálkozását a világra, sorsa megsejtését, az aggódó Mária alakját - s mindazt, amit a művészek azóta is oly sokszor próbáltak már elképzelni. S vannak versek, melyekben a költő önmagát mint az ateista Szovjetunióban vergődő embert mutatja meg. Ez a kis könyv így nemcsak egy nagy költő ajándéka karácsonyra, hanem költészetének kvintesszenciája is: gondolatilag, formailag, érzelmi amplitúdójában is roppant változatos ciklus, amely ugyanakkor a hitről való elmélkedés és az emberi sorsot vállaló keresztény Istennel való törődés, vívódás, együttérzés csodás történetévé áll össze. Kétnyelvű kiadásban, Soproni András fordításában jelenik meg a kötet, melyet Keresztes Dóra illusztrációi díszítenek.

Itt jön Marci - hangzik a mese első mondata. Marci nagyon erős és bátor. De mi történik, ha az egyik nagyhangú kisfiú összeakad a másik dicsekvőbajnokkal? Akkor bizony Marci és Bence között vége-hossza nincs a füllentésnek - amíg meg nem ugatja őket egy hatalmas kutya, és haza nem ...

A Kijevi Hercegnő - Hódítók Asszonyai 2. A Kijevi Jelizaveta Hercegnőnek Született, És Arra Nevelték, Hogy Egy Napon Beleszője Családját Az Európai Uralkodóh

Amire Emlékszem Emlékkönyv, Fotóalbum, Kincsesdoboz... Mindenkinek Vannak Féltve Őrzött Kincsei, Melyek Életu¨nk Legfontosabb Pillanataihoz Kapcsolódnak. Tur

Életünk Mellékszereplői Egy Ajándékba Kapott Alma A Piacon, Egy Ismeretlen Ember Kedves Mosolya Az Utcán, Egy Edző Biztató Szavai, Egy Társ Segítő Keze... Mi

Dinók Játékszigete Induljon A Móka! Foglalkoztatónkkal Játékos Tanulásra Hívjuk A Legkisebbeket. A Gyerekek Különbségkereső, Színezős-Számolós És Más Kreatív

Marci Dicsekszik Itt Jön Marci - Hangzik A Mese Első Mondata. Marci Nagyon Erős És Bátor. De Mi Történik, Ha Az Egyik Nagyhangú Kisfiú Összeakad A Másik Di